Dió, lime, rum

Gyors bejegyzés szintén gyors, csúnya fotóval. (Dobozolás előtt a doboz tetején csücsülve, jaaaaj:D)  Diókedvelőknek. Azoknak, akiknek sejtelmük sincs még, mi lesz a karácsonyi desszert. És akik tudják, de bevállalják a 32 féle süti mellé tán ezt is. A fa alá is mehet nassimádóknak csinos dobozban.
Először nem kell linkelnem. Teljesen saját találmány. Az előző bonbon ihlette, de az ízesítést magam ötlöttem ki. (Agyaltam ám rajta eleget.)

Diós-lime-os bonbon

20 dkg dió (3-an törtük, köszi a segítségnek!)
20 dkg porcukor
1 lime reszelt héja
1 lime leve
1 evőkanál rum

20 dkg étcsokoládé
1 teáskanál étolaj
5 dkg fehér csokoládé
2 csepp étolaj

Nos, miért nem darált diót írtam... Jól meg kell azt pirítani, kérem szépen! Dió pici tepsire rá, be a sütőbe 180 Celsius fokon és jól megpirítjuk. Miután kihűlt,daráljuk. Hozzáadjuk a porcukrot, a lime héját, levét és a rumot is. Jól összedolgozzuk mindezt, s a hűtőbe toljuk, legalább fél órára. Az állaga nekem pont arra volt jó, hogy golyócskákat készítsek belőle. Rudat formázni ebből nem lehetett. Nos, kb. 2 cm átmérőjű golyók születtek. Ezeket a felolvasztott, étolajjal összekevert csokiba mártottam, majd villával kihalászva sütőpapírra mentek,s kaptak még egy kis fehér mintát. (Fehér csoki olvaszt, étolaj, picit hűl, nejlonzacsiba bele és lehet "rajzolni".) Dermedni hagyjuk. Könnyen lejönnek, nyugalooooom!!!!! Mignon-papíron várják sorsukat.

Marcipános bonbon

  Gasztroajándéknak a fa alá. Nasinak. Endorfintermelőnek. Vagy a férj bosszantására, ahogy nálunk is megy olykor...  Borul néha a bili a sütigyártásaimtól, ezt pedig konkrétan éjjel fejeztem be, amikor is az előző bejegyzés született. Zajongtam, tettem-vettem, nem nagyon tudott tőlem aludni. Kicsit kiborult tőle, ez van, ezt dobta a gép...:)))) Enni, azt már szereti, a kutyafáját!!!!!  Nos, úgy voltam vele, ha megkérdezi, minek is csinálok ennyi marhaságot egyszerre az anyafüggő gyerkőcöm mellett, hát aszontam volna, hogy a vaj hasznosítására (felhalmoztam ugyanis néhányat, s lassan letelik a felhasználási idejük). Észre fogjátok venni a füllentést:))))) És a férj is tesztelve lesz, figyelmesen olvassa-e a bejegyzéseimet:D
 Hirtelen ötlet volt, nem volt még elég a kézműveskedésből, s nem mellesleg meg is akartam vele köszönni egy szívességet a sógorjelöltemnek. Nem sok receptet néztem át, talán kettőt. Innen csentem. Szaloncukor helyett bonbonként születtek meg.

Marcipános bonbon

20 dkg darált mandula (vagy nem darált, s be lehet izzítani a kávédarálót)
20 dkg  nádcukor (sima répacukorral is működik, gondolom, abból egyből jöhet a porcukor)
0,2-0,5 dl víz
3-4 csepp mandulaaroma vagy 1-2 szem keserű mandula darálva (állítólag nem kapható....)

20 dkg étcsokoládé
1 teáskanál étolaj

 A nádcukrot porcukorrá finomítjuk a kávédarálóban, bébidarálóban (nem babákat szokás őrölni vele, nyugalom). Egy nagyobb tálba öntjük, hozzákeverjük a darált mandulát, mandulaaromát csepegtetünk bele, a szerencsésebbek keserű mandulával teszik élvezhetőbbé. (Nos, a szüleimnél még ez is megtalálható, de hirtelen ötlet lévén nem volt már elérhető. Sebaj, karácsonyra készül ilyen, mert issssteni!) Annyi vizet löttyintünk hozzá, hogy gyúrható legyen, de nem lágy. Mehet a hűtőbe! Nem kell sokáig hűteni, hamar dolgozható állagúvá válik. Négy egyenlő részre vágjuk. Minden részből olyan 2-2,5 cm átmérőjű  "kígyót"sodrunk. 2,5-3 cm-es darabokra vágtam a kígyót. (Vártam a csodára, mert az eredeti recept készítőjének 90 darabot sikerült gyártania. Nekem 36 lett belőle. Hibás volt a mérőszalag, vagy mi...) Az étcsokit mikróban felolvasztottam (gőz fölött is lehet neki könyörögni), hozzákevertem az olajat, s picit félretettem, hogy ne a forró csokiba mártsam a marcipánt. Így állítólag szebb lesz a  csoki felülete. Villa segédletével fürösztöttem a bonbonokat az étcsokoládéban, volt, hogy egyszerre 3-at is. Villával is szedtem ki őket. Sütőpapírra fektettem mindet, s deremedésig rajta is maradtak. Óvatosan lefejtve őket picike mingon papírra kerültek a finomságok. Nem volt rájuk panasz.

És egy kis ötlet manótulajdonosoknak. Nem gasztro, de annyira imááádom!!! (Ihletőmnek is szeretnék egyet linkelni.) Szerdán ugye ellátogatott hozzánk Mikulás bácsi. Az utolsó pillanatban úgy gondolta, a majd' két és félévesünket meglepi kedvenceivel. Nagy volt az öröm,mondhatom:)

Karácsonyi linzer

 Éreztem én, hogy meg kell innom azt a rövid presszót 17.00 után. Nekem ebben az időben már tilos feketéznem, mert feküdhetek én éjfél után is (ahogy a legtöbbször művelem is azt), "nem jön álom a szememre"... Nos, lassan 1.00, s lám itt vagyok. Pont ezért nem nyújtom hosszúra a dolgot.
 Ádventezek, most már úgy érzésből is. Eddig egy"kis" nátha meg egyéb tennivalók elnyomták ezt. Ennek örömére ma két nasit is készítettem. Na, jó, nem pontosan csak ezért. Anyukám viszi "party-falatnak"(kuncogás:)) Nem szólt ám, hogy kedves lányom, legyél már oly kedves, és......De megtudtam és jól letoltam, hogy ne máááá', a lánya blogol meg szétsüti a fővárost ( hehe:D), ő meg sütit készül vásárolni???? Nos, az első kiválasztott: http://www.falusilibak.blogspot.hu/2012/11/karacsonyi-linzer.html. Ez most azért így, s nem rejtve, szövegbe ágyazva, mert volt már példa arra, hogy valaki nem találta a linket. Talán a színbeállításom rossz, utánanézek, de nem most.

Receptet nem írok, követtem végig, egyetlen módosítással, vaníliás cukor helyett vaníliarúd kikapart belsejét használtam. (Mikulás bácsi, köszi!). A forma és a minta sem ugyanaz, de ez esztétikai kérdés. Na meg a türelemé.... Dr. Oetker írókát vettem, életemben először. Régebben mindig úgy kevertem ki magam, most lazábbra vettem a  figurát, meg hát a 24 óra nekem sem 48 (néha sajnálom......).
(És fényt szeretnék, természeteset! Lehet télvíz idején fényképezni?:D Tudom, hogy igen.)

Ánizsos szív

Ádvent, ádvent, ádvent. Már csak néhány nap. A Karácsony pedig már nem is érdekes:D Dehogynem, csak az évek során valahogy jobban megkedveltem ezt a négy hetes várakozást. Készülődöm, dekorálok, ajándékot csomagolok. Az ajándékok beszerzése nálam ekkor már szinte teljesen kipipálva, nem szeretem az utolsó pillanatos dolgokat, a tömeget, a kapkodást. Nem beszélve arról, hogy jobban kedvelem a saját készítésű ajándékokat, amikkel ugyancsak nem jó az utolsó pillanatig várni. A sütikkel is szeretek jó előre elkészülni. Ez pedig csak a száraz süteményekkel kivitelezhető (na meg a bonbonokkal...). Hókifli, marcipános aprósütemény, mézeskalács...  Állj! Nem szeretem a mézeskalácsot. Biztos bennem van a hiba, pedig próbálkoztam már a rögtön puha, narancshéjas-mandulással is, de akkor sem. Hagyományból persze szoktam sütni anno, de valahogy nem barátom. Találtam viszont alternatívát. Olyan igazi nekem valót. Nagyon régi recept, 1999-es, a karácsonyi Tina Extrában leltem rá!!! Emlékeztek még? :)) Az alanyt egyből kiszúrtam akkor és készítem is azóta, szinte minden évben.

Ánizsos szív

5 dkg kakópor
25 dkg finomliszt
1/2 teáskanál sütőpor
2 teáskanál őrölt ánizs (mozsárban töröm szét, kávé - vagy bébidarálóval is működik szerintem)
12 dkg puha vaj
1 tojás
7 dkg porcukor
csipetnyi só
1 tasak vaníliás cukor
25 dkg tejcsokoládé

A kakaót, a lisztet és a sütőport vegyítjük az ánizzsal. A vajat krémesre keverjük, hozzáadjuk a tojást, porcukrot, vaníliás cukrot és sót is, ezt is bátran dolgozzuk el robotgéppel, nem tesz neki rosszat. Hozzáadjuk a lisztes keveréket, s a hűtőbe szúrjuk egy órára. Ez sem kötelező, a fenti képen látható szívek is rögtön nyújtható állapotúak lettek.. Mindenki maga érzi, mennyire ragacsos a tészta.
Lisztezett felületen nyújtjuk, jó vékonyra. Szív alakú formákkal kiszúrjuk a sütiket, s előmelegített sütőben 175 Celsius fokon sütjük, 8-10 percet. Miután megsültek, olvasztott tejcsokoládéba mártjuk mindegyiket. Készült már ez nálam mindenféle lekvárral összeragasztva és étcsokoládéval is. Lehet próbálkozni. Karácsony illatú, nem fogtok csalódni.

Krémes banánkenyér

Ezek a krémek... Ígérem, a következő bejegyzésben sokkal szilárdabbal jelentkezem. Nem mintha a banánkenyér nem volna az. Talán pont ezért vágytam már változatosságra banános süti terén.. A kenyér adott volt, a megmentésért esdeklő barnuló gyümölcsök szebb halálra vágytak. Ráadásul egyszerre többen is. Valamit tennem kellett, karmám a szolgálat és a segítségnyújtás. Nos, mascarpone-tengerbe még senki nem fulladt... Végítélet - ők majd fognak. Terv elkészült, a gyümölcsöknek bevégeztetett.

Banánkrémes banánkenyér

A tészta hozzávalói (recept innen, némi változtatással. NEM. Sem a magazint, sem honlapját kb. 12 éve nem olvasom már:))

2 nagy vagy 3 kicsi, villával széttört banán
fél csésze olaj
fél csésze víz
fél csésze tej
2 csésze liszt (nálam finomliszt)
1 tasak sütőpor
1 csésze cukor (nádcukor, répacukor, nyírfacukor, ki mivel él)
csipet só
2 csipet fahéj

A krémhez:

2 banán
300 ml habtjeszín
25 dkg mascarpone
cukor ízlés szerint
1 tasak vaníliás cukor
2 teáskanál zselatinpor

A tetejére:

6 dkg étcsokoládé
pár csepp olaj

A száraz hozzávalókat egy tálban összekeverjük, egy másikban pedig a nedves alkotóelemeket vegyítjük. Ha ez megvan, egybeöntjük az egészet, s nagyjából, hanyagul kavarunk rajta néhányat. Sütőpapírral bélelt kisebb tepsibe öntjük. (Az őzgerinc-és kuglófformánkat most hanyagoljuk.) 185 Celsius fokra előmelegített sütőben tűpróbáig sütjük.
A krémhez a zselatinport 1 evőkanál vízben duzzasztjuk vagy 10 percet. A banánokat villával szétnyomkodjuk. A hideg tejszínt felverjük, majd jöhet bele a mascarpone, a banánok és a cukor. Jól összekeverjük. Megkóstoljuk, elég édes-e, ha nem, javítunk a dolgon. A duzzadt zselatint gőz fölött vagy a mikróban felolvasztjuk, teszünk hozzá 1-2 evőkanálnyit a krémből, elkeverjük, s már dobjuk is a többi krémhez, amivel jó alaposan vegyítjük. Hűtőbe tesszük 1 órára legalább. Onnan kivéve beterítjük vele a süteményt, a tetejére pedig az olajjal összeolvasztott étcsokit csorgatjuk.

 Kizárólag sütigyilkosoknak!

Krém avokádóból

Írhattam volna avokádókrémet is, tudom. Úgy viszont sok helyen megtaláljátok már:) A lényegen viszont nem változtat, ugyanaz az uncsi krém, mint máshol... Már akinek! Merthogy imádom!!! Mindig is tudtam, ha egyszer létrejön a blogom, erről mindenképpen írok majd. És nem menekültök, íme! :)  A lehető legegyszerűbben szeretem, nem paradicsommal, még tejföllel/joghurttal sem. Utóbbiak használatát egyenesen az avokádó megbecstelenítésének tartom! Lányom babaként rajongott érte, jelenleg válogatós korszakát éli, sajnos ezt is elutasítja. (Na jó, 1 teáskanállal betolt azért:)) Ó, még valami! Ha valakinek deja vu-je támad, jelentem, igen, a felvidéki nőcis magazinban már szerepelt, nem is annyira rég. (Nem, újságba még nem írok. Sajna.)

Krém avokádóból

Hozzávalók:

1 nagyobb vagy 2 kisebb, puha (érett) avokádó
2 evőkanál extra szűz olívaolaj
1 jó nagy gerezd fokhagyma
1 evőkanál citromlé (lime levével sokkal jobb!)
2 tekerésnyi frissen őrölt bors
só ízlés szerint

Az avókádót hosszanti irányban felvágjuk, csavarunk egyet rajta és már szét is jött. A magját kivesszük (csíráztatni is lehet, pl. így ), húsát kanállal kikaparjuk. Villával összetörjük, ízlés szerint pépesre vagy rusztikusabbra ( utóbbinak vagyok híve). Hozzákeverjük az olívaolajat, a fokhagymanyomón áttört fokhagymát, a citrom vagy lime levét, végül a borsot és a sót is. Vegyítjük mindezt, s kész is a finom "zöldségkrémünk" (igazából gyümölcs).
Tessék utánajárni, mi minden jót tartalmaz! Az izraeli  vegyszereken kívül, khm...
(A fotón egyik kedvenc színkombinációm.)

Tejdesszert

Pontosabban tejkrém. Nem puding, nem panna cotta. TEJKRÉM. A szuflé gasztromagazin 2011-es téli számában találtam rá. Másodízben készítettem el, nem véletlenül. Nagyon finom, különleges desszert. Az igazat megvallva viszont szívat engem a cucc. 35 percig ajánlják főzni. Első alkalommal 50 percig jutottam kb., most pedig 1 órán túl is főztem, valahogy mégis hígabb lett. Talán a tejjel lesz gond. Vagy a mézzel...? Talány. Már arra is gondoltam, hogy valamit kifelejtettek a hozzávalók felsorolásánal. No, de a lényeg, az íze! Hihetetlenül édes és finom, a férjemnek is igencsak ízlik. Más tesztalany egyelőre még nem akadt. (Jelentkező?:))

Tejkrém csokoládéval

Hozzávalók 2 pici adaghoz:

1 liter tej (legalább 2,8 százalékos)
3 evőkanál méz
1 teáskanál sütőpor
5 dkg tejcsokoládé

Magas falú lábosba (fontos!) öntjük a tejet, s vegyítjük a mézzel és a sütőporral. Közepes lángos állandóan kevergetve főzzük, míg bírjuk. (Márpedig bírni kell, legalább 35 percig vagy még tovább. Igen, tovább, de ezt már tudjátok. ) Hamar odakap, résen kell lenni! (Látjátok a karamellizált darabkákat a fotókon?:) ) Kavarjuk, kavarjuk, kavarjuk, egyszer csak hopp, elkezd sűrűsödni. Nem örülünk, tovább kavargatjuk. Ha sikerül, még sűrűbb lesz, ha nem, az sem baj. A tűzről levéve a krém felét egy tálba öntjük, másik felében pedig olvadásig keverjük a tejcsokoládét. A kihűlt finomságot üvegpoharakba rétegezzük. Ajánlom másfeles adag elkészítését, a látható 2 szufléformába is ennyi ment (csordultig!).

Répakrém

Dolce Vita-nál olvastam a receptet. Egyszerűnek tűnt, gondoltam, egyszer biztosan kipróbálom. Én tutira szeretném, lánykám megenné, apa legfeljebb megint kimaradna a buliból.:) Így is történt. Nekem nagyon-nagyon ízlett, Hanna kóstolgatta, apa éppen csak a kisujját nyomta bele. A répa természetesen érezhető benne, hiába írta Dolce az ellenkezőjét. Jó-jó, az arányokon és a fűszerezésen változtattam, meglehet ezen is múlt a dolog. Na, de lássuk a medvét!

Répakrém

Hozzávalók:

30 dkg répa (már hámozva)
3 evőkanál natúr joghurt
3 evőkanál extra szűz olívaolaj
1 nagy gerezd fokhagyma
2 csipet római kömény
1 csipet őrölt koriandermag
1 csipet őrölt gyömbér
2-3 csipet frissen őrölt feketebors
1 evőkanál citromlé (lime levével  még jobb lehet)

A répát negyedeltem (gy.k.:a felének a fele), meglocsoltam 1 evőkanál olajjal, azt eloszlattam rajta, hogy mindenhova kerüljön és repült a sütőbe. 200 Celsius fokon sütöttem talán 50 percet is. (A piruló répa illata hmmm, isteni!) Mikor kész lett, a többi hozzávalóval együtt simára mixeltem egy magasabb edényben.
A fenti arányokat igazából közben kísérleteztem ki, folyamatosan kóstolgatva a pasztát. Bár teljesen más ízvilág, hagyományos köménnyel is működhet. (A hamis vöröslencse-levesnél is így csalok, hogy a férjem megegye.) Bátran kísérletezzetek! Kakukkfűvel, balzsamecettel sem lehet rossz.

Kürtőskalács

Gyors bejegyzés, saját recept nélkül. Az eredendő leírást itt találjátok. Én fahéjjal/kakaóval is megszórtam némelyiket (sütés előtt). Legközelebb kizárólag  finomliszttel készítem.

Szép Heléna körtéje

Megint körtét kaptunk. Egy kosárral. (Így szeretnek bennünket rokonaink.) Kissé kemények még, nem vártak sürgős fogyasztásra, de valamit muszáj volt kihoznom néhányukból. Süti kizárva, szomszédainknak hála azzal is el voltunk látva. Gyors, egyszerű dologra vágytam. Nem is gondolkodtam sokáig. Anyukám régi Lakáskultúrájában találkoztam ezzel először. Gyönyörű körte csokival beborítva. (Úgy hírlik, nem maga Szép Heléna alkotta, csupán elnevezték róla. Talán mert szép maga az étel is, ki tudja...) Meg is próbáltam egyszer kivitelezni. Most nem telefonáltam a receptért, gondoltam, mire van az internet? Átfutottam néhány blogot, receptgyűjtő oldalt, aztán bezártam mindet és belevágtam majd alakul valahogy alapon.

Körte Szép Heléna módra


4 körte
1 citrom
2 tasak vaníliás cukor
2-3 evőkanál nádcukor (répacukorral is működik, Csilla:))
csipet őrölt gyömbér, szerecsendió (fahéj, szegfűszeg, stb.)
5 dkg étcsokoládé
1 teáskanál vaj

Kisebb lábosban forraljunk kb. fél liter vizet. A körtéket hámozzuk meg, hagyjuk egészben, s a szárukat se bántsuk, ettől lesz Szép.:))  A vízbe facsarjuk bele az egész citrom levét. (Én egy jó darab héjat is levágtam belőle, s tettem a vízbe.) Dobjuk hozzá a cukrokat, fűszereket, fektessük bele a körtéket. (Kisebb lángon főztem, hogy a közepe is rendesen megpuhuljon, ne csak a külseje.) Főzés közben becsületesen forgassuk. Ha már puhának látjuk(nálam fél órát,40 percet biztosan főttek), óvatosan kihalásszuk mindegyiket a száránál fogva, s ráültetjük egy tányérra. Bögrébe/tálkába tördeljük az étcsokoládét, a körték főzővizéből pedig teszünk hozzá úgy fél/egy decit, attól függően, mennyire sűrűn szeretjük a csokiszószt. A vajjal ezt jól elkeverjük. Ha nem olvadna, mehet gőz fölé vagy a mikróba. Nyakon öntjük vele a gyümölcsöket, s ezzel meg is vagyunk.
 A csokoládét decinyi tejszínben is felolvaszthatjuk. Vaníliarúddal bizonyára finomabb.

Palacsintasütés (Bartos Erika után szabadon)

Amerikai. Nem majmolásból, hanem mert szeretjük az egyszerű palacsintát meg a tarkedlit is, ez pedig változatosságot csempészett palacsintafogyasztásunkba. Többféle receptet próbáltam már, a ma sütött vezeti a listát. Ebből indultam ki, persze szokásomhoz híven változtattam a recepten. Nem nagyon használok tehéntejet (abba ne menjünk bele, hogy a dobozos tejnek hány százaléka tej...), csak tejtermékeket. Így azt vízzel és joghurttal helyettesítettem. Kb. másfélszeres adagot készítettem. Mézes szilva ment mellé, picit karamellizálva, valamint joghurt ugyancsak mézzel.

l

Amerikai palacsinta

A tésztához:

3 bögre finomliszt (kb.6 dl)
2 bögre víz
2 kis doboz natúr joghurt (2x120 ml)
1 zacskó sütőpor
1 púpozott teáskanál szódabikarbóna
1,5 evőkanál olaj
2 tojás
2-3 evőkanál nádcukor
pici só
mindegyik palacsinta tetejére darabka vaj

Mézes karamellizált szilva

12 szilva félbe vágva (nálunk általam zacsizott mirelit)
2 evőkanál méz
1 evőkanál vaj
szerecsendió, őrölt gyömbér, szegfűszeg

Joghurt mézzel

1 doboz natúr joghurt
1-2 teáskanál méz
őrölt fahéj

A tészta hozzávalóit egy tálba öntjük Kézzel vagy robotgéppel jól összedolgozzuk. Én nem pihentetem, rögtön elkezdem sütni. (Van, aki vár vele. Nem kell.) Közepes lángon pici olaj a serpenyőbe és már mehet is. Én egy nagy Tefal-ban 3-at sütöttem egyszerre. Mikor készek voltak, azon forrón kis darabka vajat dobtam mindegyik tetejére, így rétegeztem a palacsintákat(a képen látható módon). Ezt a vajazást ki ne hagyjuk, ettől lesz különlegesen finom! Mikor az utolsó is megvan, nekilátunk a szilvának és a joghurtnak. A palacsinták sütése közben is elkészíthetjük, egyre figyeljünk, oda ne égjen semmi!
Egy lábosba öntjük a mézet és a vajat, elkezdjük olvasztani. Jöhet a szilva a fűszerekkel. Én a mirelitet fagyosan tettem hozzá. Állandóan kevergetve, lassú tűzön figyeltem, mikor olvad ki teljesen. Mikor ez megtörtént, nagy lángra téve, még sűrűbben kavargattam addig, míg szép fényes, ragacsos-karamelles nem lett.
A joghurt elkészítése egyszerű. Keverjük össze a hozzávalóit, ezzel kész is van.
Tálalhatunk! A szilva és a joghurt külön-külön is mehet a palacsinta mellé, de együtt fogyasztva még finomabb.

És egy kis ötlet, ha már amerikai:D  Halloweent sosem tartunk. Az okokat feljebb már taglaltam. A hozzá kötődő dekorációs tippeket viszont szeretem (talán foglalkozási ártalom is). A néhány hete felfedezett leg-leg blogról származik.

Csokis korongok

Duma nincs, tömör és velős. Recept ChiliESVanilia oldalán. Próbáljátok ki, 2007 óta nagy sláger nálunk. (Kivéve, mikor sikerül elrontanom.)  Dióval is működik.

Gasztroblogok

Ééééés, tadááám! Gasztroblogok. Fenn vagyok már egy ideje, még a bannerrel tartozom. Az is meglesz. Köszi, Szepyke!

A citromos

Tudom, tudom. Várnak páran erre a bejegyzésre. Nem voltam biztos abban, hogy felkerül. Több okból is. Nem volt egyértelmű a mű fogadtatása. Túl citromos. Hm. Hm? Kicsit csúnya(ez tőlem ered). Semmi különös. De aztán jöttek a bókok is. A k...a finom meg az igen jó ez a süti! Még pletyiztek is róla:D Gondoltam, jóvanna, megírom. Kerestem a fotókat. Anyám borogass!!!!! Szerkesztésre sem méltóak, annyira nem sikerültek. Elnézést is kérek a megbotránkoztatásért. Azért jobb, ha vizuálisan is szemléltetve van, nemde? Vágjunk is bele!
Vendégségbe ígértem süteményt(nem kérték,magamtól). Tudtam, hogy a 'csupacsoki' most nem játszhat. Azt is tudtam, hogy isteni karamelles fánkok meg fincsi kávékrémes szeletek is jelenésüket teszik ugyanott. Mondom, valami gyümölcsös kéne ide. Ihletésül mindig előszedem a Szakácsok könyvét, most is így volt. Aztán le sem tettem, meglett az alany.  Na, de hogy! Pierre Hermé citromtortájával már szemeztem vagy 3 éve, a sok citrom-kevés tészta kombó viszont nem teszett. Egyszerű piskótát gondoltam a krém alá, csak nem ront rajta. Mit mondjak , a citromkavalkádot semmi nem nyomta volna el:D  Lássuk az eredményt:

Citromkrémes piskóta

A vizes piskótához(közepes tepsihez):

5 tojás
15 dkg finomliszt
15 dkg cukor
1 teáskanál sütőpor
pici só
5 evőkanál víz

A citromkrémhez (kis módosítással Hermé receptje alapján):

3 citrom
24 dkg porcukor
4 tojás
160 ml citromlé
30 dkg vaj
a díszítéshez 10 dkg fehér csokoládé

A tojásfehérjéket elválasztjuk a sárgájuktól. A fehérjékhez jöhet a pici só, majd jó kemény habot verünk. Hozzáadjuk a porcukrot, s tovább verjük. Ha már jó kemény,  a sárgákat egyenként belekeverjük, majd mehet a sütőporral elkevert liszt, igencsak apránként, végül a víz. Finoman dolgozzuk össze. 160 Celsius fokra előmelegített sütőbe tolva tűpróbáig sütjük.
A krémhez először is lereszeljük a citromok héját. A porcukrot hozzászórva kézzel összedolgozzuk.(A kezünk úgyis citromos, teljesen mindegy már!) Hozzádobjuk  a tojásokat, a citromlé is mehet bele. Az egészet jó rendesen összemixeljük. Habverővel dolgozzunk! Vízgőz fölé téve besűrítjük. Kis türelem kell hozzá,de meglesz az. Félretéve hűlni hagyjuk. Mikor már nem forró, de melegnek azért meleg még, botmixerrel beledolgozzuk a felkockázott vajat. A tésztára való simítás előtt én hűtőben dermesztettem picit. Sőt, biztos ami biztos alapon kevés zselatinfixet is kevertem hozzá. A hűtőből kivéve rásimítottam a tésztára. A fehér csokit mikróban megolvasztottam, majd csíkokat rajzolgattam vele a süti tetejére. Ezzel kész is lett! Citromrajongók ki ne hagyják!

A Segítsüti és a csokis pite esete

Úgy esett, hogy a neten belefutottam az idei Segítsütibe. A történetet gondolom sokan ismerik, gasztroblogger szülők alkotnak valami finomat és egyedit a jó ügy érdekében, licitálás útján pedig szert lehet tenni azokra. Mióta megszületett a lányom, valahogy még inkább követem az eseményeket. Többször támogattak már koraszülött kórházi osztályt, abban az évben is, mikor bennünket szintúgy a koraszülés veszélye fenyegetett. Nem lenne rossz ilyen kezdeményezést elindítani itt sem, a Felvidéken. Mondjuk az újszülöttek rohamkocsiját feltuningolni?? Tavaly már beszélgettünk róla a tesómmal, persze a gondolatot szokás szerint nem követte tett és elhatározás... Azért várom az ötleteket:)  Pitére is utal a cím, ugyebár. Az idei felajánlások között találtam megannyi édes álmot. Rögtön tudtam, hogy nem menekülök, sütnöm kell és kész! Ebbe rögvest beleszerettem!!!!!!! A panna cotta-t amúgy is szeretem, bár ilyen még nem került ki a kezem alól. Aztán csak néztem, gondolkodtam. A krokantot nagy kihívásnak tekintettem, mivel beszerezni nem nagyon lehet a környékünkön, s.k. kellett volna kiviteleznem. Csúcs. Alkotói válságba is kerültem egyébként, így még nehezebben szedtem rá magam. A fejembe költözött viszont a csokis pite képe. Alkotói válság elmúlt, s kerestem helyettesítőt, de ezt az ötletet is elvetettem (a tejszínes töltelék vonzóbb volt, na!). Végül ugyanott találtam megoldásra, ahonnan a panna cotta jött. Pici sütőformáim nincsenek és amúgy sem vagyok hajlandó annyit pöcsölni, nagyban gondolkodtam. (Nem tudhattam , micsoda macera lesz a meleg, törékeny süti kivarázslása a formából......)  A kávét kihagytam belőle, lehet legközelebb bevállalom.

Csokoládépite

 A tésztához:

18 dkg vaj
1 tojás
25 dkg liszt
2 dkg porcukor
0,3 dl citromlé
1 citrom reszelt héja
1 kk vaníliakivonat vagy 1 csomag vaníliás cukor

A töltelékhez:

20 dkg étcsokoládé (lehetőleg extra kakaótartalmú)
2 dl tejszín  
2 evőkanál rum

A tészta hozzávalóit egyszerűen összegyúrtam, majd fogtam a formát, s a tésztát belenyomkodtam. Ki lehet nyújtani,  ezzel csak a rumlit akartam megspórolni (enélkül is van elég nagy...). Sütőpapírt terítettem a belsejébe, s megszórtam száraz babbal. Előmelegített sütőbe toltam. 170 Celsius fokon sült így "vakon" kb. 15 percet. Ennyi elég is volt a csokoládés-tejszínes krém összeállításához. Ma a gyors megoldások híve voltam, egy nagy bögrébe tördeltem a csokit, s bedobtam a mikróba. Meleg tejszínnel aztán olvadásig kevergettem. (Akinek ez túl keserű, 1-2 evőkanál cukorral édesítheti.) Mikor ezzel megvoltam, belelöttyintettem a rumot, s a keveréket a tésztára öntöttem. Visszatolva figyeltem, mi történik. (A tejszín és csoki keveréke nálam sima ganache-ként szerepelt eddig vagy felverve, sütve még nem készítettem soha.) Aztán elkezdett bugyogni és sűrűsödni. Talán 15-20 percet is töltött  a sütőben, tovább, ahogy az eredeti recept írja. Ráncosabb is lett, mint Sweet&Salt-nál:)  Ajánlom, hogy teljesen kihűlve nyúljunk csak hozzá, melegen iszonyatosan törik!!!! Meglepi vendégeink voltak, ragaszkodtam hozzá, hogy megkóstolják, így ketten mesterkedtünk azon, hogy kiszedjük a pitét. 
Tömény csokis. Ami nagyon tetszik, hogy a tésztája extrán citromos, picit ellensúlyozva a tölteléket. Férjem imádta, a visszafogott vendégek nem biztos, hogy díjazták a sok csokoládét.

Tatin tarte körtével

Van, aki nem ismeri? Csak a megelőző posztok miatt nem írtam magyarul a címet, túl sok már a tortából:)  Tán egy évtizede is van, hogy készítjük, de mostanában nem sütöttem. Tesóm specialitása amúgy, almával, hozzá vaníliasodóval. Egy bajom volt mindig, túl vastagra készítette a tésztáját. Jómagam leveles tésztából is megalkottam már, nem rossz úgy sem. Aztán nemrég fb-on, a Konyhatündéreknél említette valaki a francia almatortát...Áááááá, a Tatin!!!!!! Tervbe is vettem. Talán egy hetet pihentettem a dolgot, mikor kaptunk egy táska körtét. Magában szinte csak én eszem meg, gondoltam, kezdeni kéne vele valamit. Miért ne lehetne kicsit átszabni a Tatin nővérek receptjét? Nem mellesleg a világ egyik legegyszerűbb sütije, mindenkinek melegen ajánlom. Szó szerint is, úgy a legfinomabb!  Szerencsémre a tészta összejött, vékony, omlós lett. Elolvastam pár recit, mire döntöttem, ez lesz az ! A tésztát citromhéjjal dúsítottam, a karamelles-gyümis réteget szintén saját ízlésemhez igazítottam. 

Körtés Tatin torta (26 cm átmérőjű kerek piteformához)

A tésztához:

20 dkg finomliszt
5 dkg porcukor 
10 dkg hideg vaj
1 tojássárgája
3-4 evőkanál hideg víz 
fél citrom reszelt héja
csipet só

A gyümölcsös réteghez: 

7-8 kisebb körte (ez nem aranyszabály)
3 kanál vaj
3 kanál nádcukor 
2 csipet fahéj
1 csipet szerecsendió

A tészta hozzávalóit jó gyorsan összegyúrtam, majd fóliába csomagolva a hűtőszekrénybe tettem. (Nem vártam vele x időt, semmi baja sem lesz, ha hosszabb ideig hagyjuk benn.)  A sütőt bekapcsoltam 220 Celsius fokra. Nekiálltam a körték hámozásának. (Ez egyébként a süti legmelósabb része, tehát tényleg ne ijedjünk meg tőle. ) Mindegyiket félbevágtam. Ha eszembe jut, még citrommal is meglocsolom, na nem a barnulás miatt, arról a karamellizált cukor gondoskodik, de a savanykás íz jót tett volna a körtéknek. Tegyük a vajat és a nádcukrot a piteformába, majd toljuk a sütőbe - középső rácsra -  és várjunk. Mire is? Kell kis idő, mire mindez  felolvad és karamellizálódni kezd. Ha látjuk, hogy  folyamat beindult, a cukor-vajas keverék már bugyog, s pici színe van, vehetjük ki a formát és hasalhatnak is bele a körték. (Óvatosan mindezt, a karamell komoly égési sérüléseket okozhat!) Ha szépen eligazgattuk őket, mehet a forma vissza a sütőbe, még mindig a tészta nélkül. Hagyjuk sülni a körtéket, barnulni a cukrot!  Ezalatt kinyújtjuk a tésztát. Nem baj, ha nagyobb átmérőjű lesz, mint a piteformánk. Ha ezzel megvagyunk, már a körték is sültek picit, levesszük a hőt 190 Celsius fokra. A gyümülcsöt beborítjuk a tésztával. A lelógó részeket a körték mellé tűrjük, ugyancsak óvatosan,  a kezünkre vigyázva. 20-25 perc alatt világosbarnára sütjük. Kivéve egy nagyobb tálat borítunk a formára, s ügyesen megfordítjuk, vigyázva arra, hogy ne csepegjen ki/mellé a körtés karamell. Én sülés után szórtam meg a fűszerekkel, más közben is megteheti. Az elvetemültek őrölt gyömbérrel is meghinthetik, úgy nekem már sok lett volna.
Szokás ezt  vaníliafagylalttal, pálinkával kevert tejszínhabbal kínálni.. Nekünk így magában, melegen is nagyon ízlett.

Ismét torta, megint csokis

Csokoládézabáló mivel is tuningolhatná fel kissé döcögősen induló blogját? Na ugye! Mondom én. Mirelitkerülők lapozzanak lejjebb, feljebb (bár minek, egyelőre ott még semmi nincs). Én szóltam.

A története egyszerű, meglátni és megszeretni. Rögtön tudtam, hogy ezt előbb vagy utóbb, de kiviteleznem kell. Na, nem a gránátalma miatt, de ezt már tudjátok:)  Szóval vártam az alkalomra. Aztán döntöttem, lányom születésnapján fogom kínálni a felnőttseregnek. (Kakaó, csoki a kétévesnél egyelőre még nem nagyon játszik, legalábbis nálunk. Mitől fosztom meg...) A recepten szinte semmit nem változtattam, csak elhagytam a gránátalmát, s azt MIRELIT (vááááá!!!!) málnával helyettesítettem, amiből a rétegek közé is juttattam. Egy hibát követtem el, 26 cm átmérőjű formában sütöttem a tésztát, így nem jutott elegendő krém a díszítéshez. Az élvezeti értékéből nem veszített, szerencsére. 

Durván csokis torta  (a Szépségtárról)

A tésztához:

30 dkg étcsokoládé  (minél nagyobb kakaótartalmú, annál jobb)

22 dkg vaj 

15 dkg barna cukor 

 5 tojás 

12 dkg liszt

 2 teáskanál sütőpor

 6 dkg kakaópor 

12 dkg darált mandula (szeletelt mandulát vettem, a robotgép aprítókéseivel estem neki)

A töltelékhez: 

1 csomag mirelit / 30 dkg friss málna

30 dkg étcsokoládé  (minél nagyobb kakaótartalmú, annál jobb)

4 dl tejszín 

1 evőkanál vaníliakivonat 

2 evőkanál rum 

csipet só

 

A csokit és a vajat gőz felett összeolvasztjuk, majd félretéve hűlni hagyjuk. A langyos masszához keverjük a cukrot (naná, hogy robotgéppel, kézi keverővel !), majd az egész tojásokat. Kis lépésben jöhet a sütőporral elkevert liszt, a kakaópor, végül a darált mandula. A masszát a vajjal kikent, lisztezett tortaformába öntjük, s a 160 Celsius fokra előmelegített sütőben megsütjük. Nem írok pontos sütésidőt, szepykénél 55-60 perc olvasható, az enyém 40 perc alatt sült kívánt állagúra (a szélesebb forma, laposabb tészta miatt,gondolom).  Mindenképpen végezzünk tűpróbát! Ahogy szepyke is írja, a széle már legyen megsülve, a belsejében még picit ragadjon tészta a hústűre. A kész tésztát a formában pihentetjük. (Magam este sütöttem, másnap reggel dolgoztam vele újra.)

A töltelék első lépéseként a fagyasztott málnát szobahőn hagyjuk felengedni, lecsepegtetni, hogy a felesleges folyadék ne a tésztát és a krémet áztassa majd. (Igen, ezért is érdemes nem mirelitet használni.) A díszítéshez meghagyhatunk pár fagyos málnát. Az étcsokit, a tejszínt és a sót gőz felett összeolvasztjuk, majd hűlni hagyjuk. Ha ezt kivártuk, a csokis-tejszínes keverékbe mehet a vaníliakivonat és a rum. Robotgéppel jó habosra verjük. A kettévágott torta alsó lapját megszórjuk bőven málnával, s rákenjük a töltelék felét, a maradékkal dekorálunk. Ráhelyezzük a másik lapot. Jöhet a díszítés. Próbáltam villával kócozni, de valóban kevésnek találtam hozzá a krémet, így nem lett annyira mutatós. A legvégén málnával szórtam meg. 

A tanulság tehát, hogy kisebb tortaformában süssük, dekoratívabb lesz az eredmény. Magasabbra is feljön így a tortánk, ami ugyancsak hozzátesz az esztétikai élményhez. 

Ha rám hallgattok, megsütitek. 60 deka beleapplikált csokicsoda, csak jó lehet!

(Vegyük észre, hogy a beindító posztok mennyire kompatibilisek a  háttér- és profilképpel  - egyelőre! :D Tiszta kezdő, le se tagadhatja a tulaj...)

Triplacsokis torta

Íme, a legelső. Hosszú ideig váratott magára. Igazából négy éve húztam már a dolgot, de mindig találtam valami indokot, s halasztásra került a blogindítás. Maradtam tehát a gasztroblogok lelkes híve és olvasója. Na, meg irigy is voltam olykor... S nem utolsó sorban inspirálódtam. Nem mondom, hogy a négy év alatt rendületlenül folyt az anyaggyűjtés, tapasztalatban viszont nem volt hiány. A fotózási tudományomon nem sikerült csiszolnom, ezért elnézést is kérek, remélem magukkal a receptekkel majd kárpótolni tudom a dolgot.

A megtisztelő Bevezető Recept címet a saját születésnapomra készített háromcsokis torta kapta. (Igen, magamnak sütöttem! Azért a vendégek is kaptak belőle...)  Ihletből fakadt a dolog, tudniillik a csokoládé eszméletlenül beindítja nem csak a nyálelválasztásomat, hanem a fantáziámat is. Az eredendő recepttel csak annyi gondom volt, hogy túl kevés csokit applikáltak bele, ráadásul túróval készítették a krémet. Na, ezt kapásból kihagytam, s a mostanában nálam oly bevált tejszín-mascarpone kombót használtam. Túl sok a duma, jöjjön a lényeg!

 A fehér piskótához (recept innen) :

 4 tojásfehérje

 8 dkg cukor

 12 dkg liszt

 6 dkg vaj

 1 csomag vaníliás cukor vagy kevés vaníliakivonat

A krémhez:

75 dkg mascarpone

600 ml habtejszín

1 csomag vaníliás cukor vagy vaníliakivonat

15 dkg étcsokoládé ( minél nagyobb kakaótartalmú, annál jobb)

20 dkg fehércsokoládé

20 dkg tejcsokoládé

A csokidíszítéshez:

5 dkg étcsokoládé

pár csepp étolaj

A tojásfehérjéket habbá verjük, ha már kemény, hozzáadjuk a cukrot, s ezzel együtt tovább verjük. Ha ezzel megvagyunk, óvatosan, apránként beleforgatjuk a lisztet, végül a vajat is belecsurgatjuk. Kivajazott tortaformában (az enyém most 21 cm átmérőjű volt), előmelegített sütőben, 160 Celsius fokon készre sütjük. (Tűpróba! Nálam fél óra alatt sült meg.) Legközelebb sütőport is teszek a tésztába, bármennyire is óvatosan kavargattam, kicsit tömörre sikeredett.

A krémhez gőz felett vagy a mikróban (miért ne??) külön-külön megolvasztjuk a csokoládékat, majd félretesszük, had hűljenek. Ezalatt a hideg tejszínt habbá verjük, majd hozzáadjuk a mascarpone-t is, ki-ki kézzel vagy géppel. Három - lehetőleg egyenlő - részre vesszük a masszát.  Az egyikbe belekeverjük az  olvadt étcsokit és a vaníliás cukrot, ha ez megvan, már simíthatjuk is a kihűlt piskótára. A fehércsokoládét is összemixeljük a tejszínes keverékünkkel, mehet az étcsokis rétegre. Miután a tejcsokoládét is a tejszínes mascarpone-hoz adtuk, habzsákba töltjük, s kupacokat rakunk a fehér krémre. Az igazsághoz tartozik, hogy sokkal mutatósabbra terveztem a kupackákat, de a habzsákhoz tartozó fejek mindegyikében megakadtak az apró csokidarabok. Fogtam, s nyomófej nélkül követtem el az applikálást. A végeredmény durvább lett, de nem rontott rajta. Szerintem:)

A csokidíszek bármily bonyolultnak is tűnnek, annyira egyszerűek. Pont ilyesmit kerestem gugli barátom segédletével . A felolvasztott, étolajjal felturbózott étcsokit nejlonzacsiba tettem, jó éles ollóval a sarkát nagyon picit levágtam, s formákat rajzolgattam sütőpapírra. Tepsire húzva aztán rövid időre a hűtőszekrénybe toltam. A megdermedt formákat leszedtem, s a kupacokba nyomtam egyet-egyet. A hőséggel tessék vigyázni! Majdnem pórul jártam, mikor a tortával az udvarra futva (csakis a fényt kihasználva!) fotódokumentálni készültem a művet. A csokidíszek egyből hajlottak elfele...

Nagyon tömény, csokoládérajongóknak ajánlom!