2012. szeptember 24., hétfő

A Segítsüti és a csokis pite esete

Úgy esett, hogy a neten belefutottam az idei Segítsütibe. A történetet gondolom sokan ismerik, gasztroblogger szülők alkotnak valami finomat és egyedit a jó ügy érdekében, licitálás útján pedig szert lehet tenni azokra. Mióta megszületett a lányom, valahogy még inkább követem az eseményeket. Többször támogattak már koraszülött kórházi osztályt, abban az évben is, mikor bennünket szintúgy a koraszülés veszélye fenyegetett. Nem lenne rossz ilyen kezdeményezést elindítani itt sem, a Felvidéken. Mondjuk az újszülöttek rohamkocsiját feltuningolni?? Tavaly már beszélgettünk róla a tesómmal, persze a gondolatot szokás szerint nem követte tett és elhatározás... Azért várom az ötleteket:)  Pitére is utal a cím, ugyebár. Az idei felajánlások között találtam megannyi édes álmot. Rögtön tudtam, hogy nem menekülök, sütnöm kell és kész! Ebbe rögvest beleszerettem!!!!!!! A panna cotta-t amúgy is szeretem, bár ilyen még nem került ki a kezem alól. Aztán csak néztem, gondolkodtam. A krokantot nagy kihívásnak tekintettem, mivel beszerezni nem nagyon lehet a környékünkön, s.k. kellett volna kiviteleznem. Csúcs. Alkotói válságba is kerültem egyébként, így még nehezebben szedtem rá magam. A fejembe költözött viszont a csokis pite képe. Alkotói válság elmúlt, s kerestem helyettesítőt, de ezt az ötletet is elvetettem (a tejszínes töltelék vonzóbb volt, na!). Végül ugyanott találtam megoldásra, ahonnan a panna cotta jött. Pici sütőformáim nincsenek és amúgy sem vagyok hajlandó annyit pöcsölni, nagyban gondolkodtam. (Nem tudhattam , micsoda macera lesz a meleg, törékeny süti kivarázslása a formából......)  A kávét kihagytam belőle, lehet legközelebb bevállalom.
Csokoládépite

 A tésztához:

18 dkg vaj
1 tojás
25 dkg liszt
2 dkg porcukor
0,3 dl citromlé
1 citrom reszelt héja
1 kk vaníliakivonat vagy 1 csomag vaníliás cukor


A töltelékhez:

20 dkg étcsokoládé (lehetőleg extra kakaótartalmú)
2 dl tejszín  

2 evőkanál rum

A tészta hozzávalóit egyszerűen összegyúrtam, majd fogtam a formát, s a tésztát belenyomkodtam. Ki lehet nyújtani,  ezzel csak a rumlit akartam megspórolni (enélkül is van elég nagy...). Sütőpapírt terítettem a belsejébe, s megszórtam száraz babbal. Előmelegített sütőbe toltam. 170 Celsius fokon sült így "vakon" kb. 15 percet. Ennyi elég is volt a csokoládés-tejszínes krém összeállításához. Ma a gyors megoldások
híve voltam, egy nagy bögrébe tördeltem a csokit, s bedobtam a mikróba. Meleg tejszínnel aztán olvadásig kevergettem. (Akinek ez túl keserű, 1-2 evőkanál cukorral édesítheti.) Mikor ezzel megvoltam, belelöttyintettem a rumot, s a keveréket a tésztára öntöttem. Visszatolva figyeltem, mi történik. (A tejszín és csoki keveréke nálam sima ganache-ként szerepelt eddig vagy felverve, sütve még nem készítettem soha.) Aztán elkezdett bugyogni és sűrűsödni. Talán 15-20 percet is töltött  a sütőben, tovább, ahogy az eredeti recept írja. Ráncosabb is lett, mint Sweet&Salt-nál:)  Ajánlom, hogy teljesen kihűlve nyúljunk csak hozzá, melegen iszonyatosan törik!!!! Meglepi vendégeink voltak, ragaszkodtam hozzá, hogy megkóstolják, így ketten mesterkedtünk azon, hogy kiszedjük a pitét. 
Tömény csokis. Ami nagyon tetszik, hogy a tésztája extrán citromos, picit ellensúlyozva a tölteléket. Férjem imádta, a visszafogott vendégek nem biztos, hogy díjazták a sok csokoládét.

2012. szeptember 17., hétfő

Tatin tarte körtével

Van, aki nem ismeri? Csak a megelőző posztok miatt nem írtam magyarul a címet, túl sok már a tortából:)  Tán egy évtizede is van, hogy készítjük, de mostanában nem sütöttem. Tesóm specialitása amúgy, almával, hozzá vaníliasodóval. Egy bajom volt mindig, túl vastagra készítette a tésztáját. Jómagam leveles tésztából is megalkottam már, nem rossz úgy sem. Aztán nemrég fb-on, a Konyhatündéreknél említette valaki a francia almatortát...Áááááá, a Tatin!!!!!! Tervbe is vettem. Talán egy hetet pihentettem a dolgot, mikor kaptunk egy táska körtét. Magában szinte csak én eszem meg, gondoltam, kezdeni kéne vele valamit. Miért ne lehetne kicsit átszabni a Tatin nővérek receptjét? Nem mellesleg a világ egyik legegyszerűbb sütije, mindenkinek melegen ajánlom. Szó szerint is, úgy a legfinomabb!  Szerencsémre a tészta összejött, vékony, omlós lett. Elolvastam pár recit, mire döntöttem, ez lesz az ! A tésztát citromhéjjal dúsítottam, a karamelles-gyümis réteget szintén saját ízlésemhez igazítottam. 


Körtés Tatin torta (26 cm átmérőjű kerek piteformához)


A tésztához:


20 dkg finomliszt

5 dkg porcukor 
10 dkg hideg vaj
1 tojássárgája
3-4 evőkanál hideg víz 
fél citrom reszelt héja
csipet só

A gyümölcsös réteghez: 

7-8 kisebb körte (ez nem aranyszabály)

3 kanál vaj
3 kanál nádcukor 
2 csipet fahéj
1 csipet szerecsendió


A tészta hozzávalóit jó gyorsan összegyúrtam, majd fóliába csomagolva a hűtőszekrénybe tettem. (Nem vártam vele x időt, semmi baja sem lesz, ha hosszabb ideig hagyjuk benn.)  A sütőt bekapcsoltam 220 Celsius fokra. Nekiálltam a körték hámozásának. (Ez egyébként a süti legmelósabb része, tehát tényleg ne ijedjünk meg tőle. ) Mindegyiket félbevágtam. Ha eszembe jut, még citrommal is meglocsolom, na nem a barnulás miatt, arról a karamellizált cukor gondoskodik, de a savanykás íz jót tett volna a körtéknek. Tegyük a vajat és a nádcukrot a piteformába, majd toljuk a sütőbe - középső rácsra -  és várjunk. Mire is? Kell kis idő, mire mindez  felolvad és karamellizálódni kezd. Ha látjuk, hogy  folyamat beindult, a cukor-vajas keverék már bugyog, s pici színe van, vehetjük ki a formát és hasalhatnak is bele a körték. (Óvatosan mindezt, a karamell komoly égési sérüléseket okozhat!) Ha szépen eligazgattuk őket, mehet a forma vissza a sütőbe, még mindig a tészta nélkül. Hagyjuk sülni a körtéket, barnulni a cukrot!  Ezalatt kinyújtjuk a tésztát. Nem baj, ha nagyobb átmérőjű lesz, mint a piteformánk. Ha ezzel megvagyunk, már a körték is sültek picit, levesszük a hőt 190 Celsius fokra. A gyümülcsöt beborítjuk a tésztával. A lelógó részeket a körték mellé tűrjük, ugyancsak óvatosan,  a kezünkre vigyázva. 20-25 perc alatt világosbarnára sütjük. Kivéve egy nagyobb tálat borítunk a formára, s ügyesen megfordítjuk, vigyázva arra, hogy ne csepegjen ki/mellé a körtés karamell. Én sülés után szórtam meg a fűszerekkel, más közben is megteheti. Az elvetemültek őrölt gyömbérrel is meghinthetik, úgy nekem már sok lett volna.

Szokás ezt  vaníliafagylalttal, pálinkával kevert tejszínhabbal kínálni.. Nekünk így magában, melegen is nagyon ízlett.

2012. szeptember 12., szerda

Ismét torta, megint csokis

Csokoládézabáló mivel is tuningolhatná fel kissé döcögősen induló blogját? Na ugye! Mondom én. Mirelitkerülők lapozzanak lejjebb, feljebb (bár minek, egyelőre ott még semmi nincs). Én szóltam.
A története egyszerű, meglátni és megszeretni. Rögtön tudtam, hogy ezt előbb vagy utóbb, de kiviteleznem kell. Na, nem a gránátalma miatt, de ezt már tudjátok:)  Szóval vártam az alkalomra. Aztán döntöttem, lányom születésnapján fogom kínálni a felnőttseregnek. (Kakaó, csoki a kétévesnél egyelőre még nem nagyon játszik, legalábbis nálunk. Mitől fosztom meg...) A recepten szinte semmit nem változtattam, csak elhagytam a gránátalmát, s azt MIRELIT (vááááá!!!!) málnával helyettesítettem, amiből a rétegek közé is juttattam. Egy hibát követtem el, 26 cm átmérőjű formában sütöttem a tésztát, így nem jutott elegendő krém a díszítéshez. Az élvezeti értékéből nem veszített, szerencsére. 

Durván csokis torta  (a Szépségtárról)

A tésztához:

30 dkg étcsokoládé  (minél nagyobb kakaótartalmú, annál jobb)
22 dkg vaj 
15 dkg barna cukor 
 5 tojás 
12 dkg liszt
 2 teáskanál sütőpor
 6 dkg kakaópor 
12 dkg darált mandula (szeletelt mandulát vettem, a robotgép aprítókéseivel estem neki)


A töltelékhez: 

1 csomag mirelit / 30 dkg friss málna
30 dkg étcsokoládé  (minél nagyobb kakaótartalmú, annál jobb)
4 dl tejszín 
1 evőkanál vaníliakivonat 
2 evőkanál rum 
csipet só

 
A csokit és a vajat gőz felett összeolvasztjuk, majd félretéve hűlni hagyjuk. A langyos masszához keverjük a cukrot (naná, hogy robotgéppel, kézi keverővel !), majd az egész tojásokat. Kis lépésben jöhet a sütőporral elkevert liszt, a kakaópor, végül a darált mandula. A masszát a vajjal kikent, lisztezett tortaformába öntjük, s a 160 Celsius fokra előmelegített sütőben megsütjük. Nem írok pontos sütésidőt, szepykénél 55-60 perc olvasható, az enyém 40 perc alatt sült kívánt állagúra (a szélesebb forma, laposabb tészta miatt,gondolom).  Mindenképpen végezzünk tűpróbát! Ahogy szepyke is írja, a széle már legyen megsülve, a belsejében még picit ragadjon tészta a hústűre. A kész tésztát a formában pihentetjük. (Magam este sütöttem, másnap reggel dolgoztam vele újra.)
A töltelék első lépéseként a fagyasztott málnát szobahőn hagyjuk felengedni, lecsepegtetni, hogy a felesleges folyadék ne a tésztát és a krémet áztassa majd. (Igen, ezért is érdemes nem mirelitet használni.) A díszítéshez meghagyhatunk pár fagyos málnát. Az étcsokit, a tejszínt és a sót gőz felett összeolvasztjuk, majd hűlni hagyjuk. Ha ezt kivártuk, a csokis-tejszínes keverékbe mehet a vaníliakivonat és a rum. Robotgéppel jó habosra verjük. A kettévágott torta alsó lapját megszórjuk bőven málnával, s rákenjük a töltelék felét, a maradékkal dekorálunk. Ráhelyezzük a másik lapot. Jöhet a díszítés. Próbáltam villával kócozni, de valóban kevésnek találtam hozzá a krémet, így nem lett annyira mutatós. A legvégén málnával szórtam meg. 
A tanulság tehát, hogy kisebb tortaformában süssük, dekoratívabb lesz az eredmény. Magasabbra is feljön így a tortánk, ami ugyancsak hozzátesz az esztétikai élményhez. 

Ha rám hallgattok, megsütitek. 60 deka beleapplikált csokicsoda, csak jó lehet!

(Vegyük észre, hogy a beindító posztok mennyire kompatibilisek a  háttér- és profilképpel  - egyelőre! :D Tiszta kezdő, le se tagadhatja a tulaj...)


2012. szeptember 10., hétfő

Triplacsokis torta

Íme, a legelső. Hosszú ideig váratott magára. Igazából négy éve húztam már a dolgot, de mindig találtam valami indokot, s halasztásra került a blogindítás. Maradtam tehát a gasztroblogok lelkes híve és olvasója. Na, meg irigy is voltam olykor... S nem utolsó sorban inspirálódtam. Nem mondom, hogy a négy év alatt rendületlenül folyt az anyaggyűjtés, tapasztalatban viszont nem volt hiány. A fotózási tudományomon nem sikerült csiszolnom, ezért elnézést is kérek, remélem magukkal a receptekkel majd kárpótolni tudom a dolgot.
A megtisztelő Bevezető Recept címet a saját születésnapomra készített háromcsokis torta kapta. (Igen, magamnak sütöttem! Azért a vendégek is kaptak belőle...)  Ihletből fakadt a dolog, tudniillik a csokoládé eszméletlenül beindítja nem csak a nyálelválasztásomat, hanem a fantáziámat is. Az eredendő recepttel csak annyi gondom volt, hogy túl kevés csokit applikáltak bele, ráadásul túróval készítették a krémet. Na, ezt kapásból kihagytam, s a mostanában nálam oly bevált tejszín-mascarpone kombót használtam. Túl sok a duma, jöjjön a lényeg!

 A fehér piskótához (recept innen) :

 4 tojásfehérje
 8 dkg cukor
 12 dkg liszt
 6 dkg vaj
 1 csomag vaníliás cukor vagy kevés vaníliakivonat

A krémhez:

75 dkg mascarpone
600 ml habtejszín
1 csomag vaníliás cukor vagy vaníliakivonat
15 dkg étcsokoládé ( minél nagyobb kakaótartalmú, annál jobb)
20 dkg fehércsokoládé
20 dkg tejcsokoládé

A csokidíszítéshez:

5 dkg étcsokoládé
pár csepp étolaj

A tojásfehérjéket habbá verjük, ha már kemény, hozzáadjuk a cukrot, s ezzel együtt tovább verjük. Ha ezzel megvagyunk, óvatosan, apránként beleforgatjuk a lisztet, végül a vajat is belecsurgatjuk. Kivajazott tortaformában (az enyém most 21 cm átmérőjű volt), előmelegített sütőben, 160 Celsius fokon készre sütjük. (Tűpróba! Nálam fél óra alatt sült meg.) Legközelebb sütőport is teszek a tésztába, bármennyire is óvatosan kavargattam, kicsit tömörre sikeredett.
A krémhez gőz felett vagy a mikróban (miért ne??) külön-külön megolvasztjuk a csokoládékat, majd félretesszük, had hűljenek. Ezalatt a hideg tejszínt habbá verjük, majd hozzáadjuk a mascarpone-t is, ki-ki kézzel vagy géppel. Három - lehetőleg egyenlő - részre vesszük a masszát.  Az egyikbe belekeverjük az  olvadt étcsokit és a vaníliás cukrot, ha ez megvan, már simíthatjuk is a kihűlt piskótára. A fehércsokoládét is összemixeljük a tejszínes keverékünkkel, mehet az étcsokis rétegre. Miután a tejcsokoládét is a tejszínes mascarpone-hoz adtuk, habzsákba töltjük, s kupacokat rakunk a fehér krémre. Az igazsághoz tartozik, hogy sokkal mutatósabbra terveztem a kupackákat, de a habzsákhoz tartozó fejek mindegyikében megakadtak az apró csokidarabok. Fogtam, s nyomófej nélkül követtem el az applikálást. A végeredmény durvább lett, de nem rontott rajta. Szerintem:)
A csokidíszek bármily bonyolultnak is tűnnek, annyira egyszerűek. Pont ilyesmit kerestem gugli barátom segédletével . A felolvasztott, étolajjal felturbózott étcsokit nejlonzacsiba tettem, jó éles ollóval a sarkát nagyon picit levágtam, s formákat rajzolgattam sütőpapírra. Tepsire húzva aztán rövid időre a hűtőszekrénybe toltam. A megdermedt formákat leszedtem, s a kupacokba nyomtam egyet-egyet. A hőséggel tessék vigyázni! Majdnem pórul jártam, mikor a tortával az udvarra futva (csakis a fényt kihasználva!) fotódokumentálni készültem a művet. A csokidíszek egyből hajlottak elfele...
Nagyon tömény, csokoládérajongóknak ajánlom!